"Róma ég!" Mondta, miközben újabb italt töltött magának. "Én meg itt állok, nyakig süllyedve a muff ... mocsárban."

"Remek! - gondolta a lány - újabb borgőzös önimádó tiráda arról, hogy annak idején minden milyen nagyszerű volt. És mi, azok a szerencsétlenek, akik már nem láttuk a Rolling Stones valami régi koncertjét és nem próbálhattuk ki a jó minőségű kokót, szinte mindenről lemaradtunk, amiért érdemes élni." A legrosszabb az volt, hogy egyetértett vele.

"Itt állunk, a világ peremén - gondolta a lány - , a nyugati civilizáció peremén és annyira kétségbeesetten akarunk érezni valamit, bármit, hogy csak kergetjük egymást és folyton csak kefélünk, amíg eljön a Világvége."

És tényleg ég!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.